Amikor megszületünk, még tökéletesen lélegzünk, nézd csak meg ezt a videót, amin a kisfiam, Zalán látható alvás közben 3 hónapos korában. Tökéletes hasi légzéssel lélegzik! Természetesen sokkal gyorsabban, mint a felnőttek, mert a csecsemőknek sokkal szaporább a szívverésük és a légzésük is.
De mi is ez a hasi légzés?
A tüdő a bordakosár aljától (a legalsó bordától) egészen a kulcscsontig tart. Ez hatalmas felület. Ehhez képest, amikor lélegzünk, – főként azért, mert ülünk, és a hasunkat összepréseljük, – a tüdőnknek csak a felső (vállcsúcsi), jobb esetben a középső (mellkasi) részét töltjük meg levegővel. De mi van az alsó résszel? Kihasználatlanul, oxigén után sóvárogva henyélnek az alsó régiók hörgői és tüdőhólyagjai.
A hasi légzéssel ezt a területet tudjuk megtölteni levegővel. Mégpedig úgy, hogy a hasüreget és a mellüreget elválasztó, vízszintesen elhelyezkedő rekeszizmunkat lefelé mozdítjuk.
De hogyan mozdítom lefelé a rekeszizmomat?
Úgy, hogy belégzéskor kitolod a hasad a köldököd tájékán (nem pedig behúzod, ahogy akkor szoktad, ha karcsúbbnak akarsz látszani :-)). Ettől a rekeszizom lefelé mozdul, vákuum keletkezik a tüdő alsó régiójában, és beáramlik a levegő. Kilégzéskor pedig behúzod a hasad, a köldöködet húzod befelé, a gerinced felé.
Tehát a mellkasod, a vállad meg sem moccan, csak a hasad emelkedik és süllyed, és mégis lélegzel, bőven elég oxigénhez jutsz. Ráadásul ez a koncentrált figyelem, és lassú légzés segít abban, hogy megnyugtasd magad, az idegrendszeredet, az elmédet, hogy jobban tudj koncentrálni az előtted álló feladatokra. A hasfal mozgatásával masszírozod a belső szerveidet, a beleket, a gyomrot, a májat, és a hasizmaidat is edzed. Nagyon sok jóga póz (ászana) gyakorlása közben is ezt a légzést ajánljuk.
Szóval a hasi légzéssel igazából nem a hasunkba veszünk levegőt, hanem a hasfalunk, s ezáltal a rekeszizmunk mozgatásával megtöltjük a tüdőnk alsó részét is.
„Csoda, hogy tud járni!”
Ez a mondat egy reumatológus doktornő szájából hangzott el, 2013-ban, miután megnézte a gerincemről készült röntgen felvételt. Korábban is fájt a derekam, főleg reggel, ébredés után, vagy ha sokáig álltam egy helyben. A terhesség alatt azonban ez teljesen elmúlt. Ebből a szempontból is az egyik legszuperebb időszaka volt az életemnek az a 9 hónap.
Az ülő és mozgásszegény életmód teljesen elfeledtette velünk, hogyan kell lélegeznünk, hogyan kell egészségesen, teljes mértékben megtölteni a tüdőnket, és ezáltal a lehető legtöbb oxigénhez juttatni a szervezetünket.
Apai örökségem, a médiás pörgés, a gyerekkori emlékek és Schirilla György összefonódáa
2004 volt, egy napi bulvár magazin felelős szerkesztője és riportere voltam. Előtte évekig reggeli műsort szerkesztettem, (Ó, azok a hajnali kelések! Lehet, hogy ezért megy most olyan nehezen!?) meg talkshowt, meg még volt egy kis rockandroll is, és olykor rádióztam is, szóval pörögtem ezerrel.
Zalán négy és fél éves. Borongós vasárnap délután van, szemerkél az eső, szeptember végi, szokatlanul hűvös idő. Előző nap Babi rengeteget mozgott, Sportválasztó napon voltunk, délután meg ugrálóváras, trambulinos játszóházban (Honnan van ennyi energiája???). Valószínűleg fizikailag annyira kifáradt, hogy másnap egész nap csak lustálkodni volt kedve és mesét nézni. Akárhogy csábítottam ki az udvarra, nem akart menni. Már kezdtem aggódni, hogy talán bujkál benne valami kis betegség, amikor megszólalt: