Tökéletlenségem újabb fejezete, avagy aki egyszer kövér volt, lélekben örökre az marad. Már jócskán elmúltam 30 éves, amikor gyerekkori legjobb barátnőm, Juci véletlen elszólta magát, hogy a középiskolában a fiúk a hátam mögött Bálnának hívtak…
De ne szaladjunk ennyire előre. Az egész ott kezdődik, hogy alkatilag nem vagyok az a darázsderék-kerekfenék típus. Ehelyett a szélescsípő-egybederék-laposfenék-piszkafaláb kombót pörgették ki nekem a genetikai szerencsekereken.

A Vadkanok nevű thai ifjúsági focicsapat 11 és 16 év közötti tagjai, illetve másodedzőjük, a 25 éves Ekapong Chanthawong 18 napig volt egy észak-thaiföldi barlang fogságában. Végül az emberfeletti teljesítményt nyújtó mentőbúvárok szabadították ki őket, akik közül egy az életét is vesztette a mentés közben.

Bizony, már ez a műfaj is létezik. Nem nehéz kitalálni, hogy spirituális popzenéről van szó. A dalok szövegei leginkább a jógafilozófia alapjain nyugszanak. Az előadók sokszot eredeti, szanszkrit mantrákat öntenek modern hangzású, a mai, nyugati ember számára is könnyen befogadható zenei formákba, vagy a saját nyelvükön énekelnek spirituális tartalmakat.

Korábban azt gondoltam, a jógi nevet azok a nagy tudású megvilágosult mesterek, guruk viselhetik, akiktől a jógát tanulja az emberiség generációról generációra. Sárga vagy fehér ruhában, lótusz ülésben meditálva töltik napjaikat, aszkéta életmódban, angyali fénnyel és tanítványok garmadával körülvéve.

Az ülő és mozgásszegény életmód teljesen elfeledtette velünk, hogyan kell lélegeznünk, hogyan kell egészségesen, teljes mértékben megtölteni a tüdőnket, és ezáltal a lehető legtöbb oxigénhez juttatni a szervezetünket.

A mantrázás, vagyis bizonyos szanszkrit szavak ritmikus, dallamos ismételgetése, éneklése szerves része a jógagyakorlásnak. A szanszkrit kifejezések többnyire a teremtő, a legfelsőbb létező, az abszolút tudás különböző aspektusait, neveit jelenítik meg.

Amikor megszületünk, még tökéletesen lélegzünk, nézd csak meg ezt a videót, amin a kisfiam, Zalán látható alvás közben 3 hónapos korában. Tökéletes hasi légzéssel lélegzik! Természetesen sokkal gyorsabban, mint a felnőttek, mert a csecsemőknek sokkal szaporább a szívverésük és a légzésük is.

Námásztéval köszönnek, folyton OM-oznak, ájtatos hangon beszélnek, nyakatekert pózokba csavarják magukat, igazából ők a főgonoszak, vagy ha nem, hát rendkívül idegesítőek – ilyenek a jógik a családi animációs filmekben.

Az 50-es években Szvámi Sivánanda megbízta tanítványát, Szvámi Visnudévánandát, hogy menjen, és tanítsa a nyugati embereket a jógára, mert nagy szükségük van rá. Visnudévánanda a világ számos pontján hozott létre jógaiskolákat, például Kanadában.

Zalán négy és fél éves. Borongós vasárnap délután van, szemerkél az eső, szeptember végi, szokatlanul hűvös idő. Előző nap Babi rengeteget mozgott, Sportválasztó napon voltunk, délután meg ugrálóváras, trambulinos játszóházban (Honnan van ennyi energiája???). Valószínűleg fizikailag annyira kifáradt, hogy másnap egész nap csak lustálkodni volt kedve és mesét nézni. Akárhogy csábítottam ki az udvarra, nem akart menni. Már kezdtem aggódni, hogy talán bujkál benne valami kis betegség, amikor megszólalt:

Szanszkrit nevén Adho mukha svanászana. Azért kapta ezt a nevet, mert a kutyák ösztönösen nyújtóznak így. Egyes jógaiskolák inkább Hegytartásnak, vagy fordított V-nek nevezik, mert vannak olyan tanítások, mely szerint kizárt dolog, hogy egy ilyen fontos ászanát a kutyáról neveztek volna el az ősi jógik, hiszen Indiában a kutya tisztátalan állatnak számít.

„Ne szomorkodj! Nem szabad arra gondolni, ami benned van. Azt ki kell engedni.”
Mindig lenyűgöz, milyen bölcs mondatok buggyannak ki ebből a csodás kis emberi lényből, aki mindössze négy éves.

„Anya, tornázhatok veled?” – kérdezi mindig, amikor meglát a jógamatracon. Most matrac sem kellett, csak meglátta, ahogy a parton, a homokban „kutyaházat” csinálok, és már jött is.

„Csoda, hogy tud járni!”
Ez a mondat egy reumatológus doktornő szájából hangzott el, 2013-ban, miután megnézte a gerincemről készült röntgen felvételt. Korábban is fájt a derekam, főleg reggel, ébredés után, vagy ha sokáig álltam egy helyben. A terhesség alatt azonban ez teljesen elmúlt. Ebből a szempontból is az egyik legszuperebb időszaka volt az életemnek az a 9 hónap.

Apai örökségem, a médiás pörgés, a gyerekkori emlékek és Schirilla György összefonódáa
2004 volt, egy napi bulvár magazin felelős szerkesztője és riportere voltam. Előtte évekig reggeli műsort szerkesztettem, (Ó, azok a hajnali kelések! Lehet, hogy ezért megy most olyan nehezen!?) meg talkshowt, meg még volt egy kis rockandroll is, és olykor rádióztam is, szóval pörögtem ezerrel.