Author: geszterweb

Zalán négy és fél éves. Borongós vasárnap délután van, szemerkél az eső, szeptember végi, szokatlanul hűvös idő. Előző nap Babi rengeteget mozgott, Sportválasztó napon voltunk, délután meg ugrálóváras, trambulinos játszóházban (Honnan van ennyi energiája???). Valószínűleg fizikailag annyira kifáradt, hogy másnap egész nap csak lustálkodni volt kedve és mesét nézni. Akárhogy csábítottam ki az udvarra, nem akart menni. Már kezdtem aggódni, hogy talán bujkál benne valami kis betegség, amikor megszólalt:

Szanszkrit nevén Adho mukha svanászana. Azért kapta ezt a nevet, mert a kutyák ösztönösen nyújtóznak így. Egyes jógaiskolák inkább Hegytartásnak, vagy fordított V-nek nevezik, mert vannak olyan tanítások, mely szerint kizárt dolog, hogy egy ilyen fontos ászanát a kutyáról neveztek volna el az ősi jógik, hiszen Indiában a kutya tisztátalan állatnak számít.

„Ne szomorkodj! Nem szabad arra gondolni, ami benned van. Azt ki kell engedni.”
Mindig lenyűgöz, milyen bölcs mondatok buggyannak ki ebből a csodás kis emberi lényből, aki mindössze négy éves.

„Anya, tornázhatok veled?” – kérdezi mindig, amikor meglát a jógamatracon. Most matrac sem kellett, csak meglátta, ahogy a parton, a homokban „kutyaházat” csinálok, és már jött is.

„Csoda, hogy tud járni!”
Ez a mondat egy reumatológus doktornő szájából hangzott el, 2013-ban, miután megnézte a gerincemről készült röntgen felvételt. Korábban is fájt a derekam, főleg reggel, ébredés után, vagy ha sokáig álltam egy helyben. A terhesség alatt azonban ez teljesen elmúlt. Ebből a szempontból is az egyik legszuperebb időszaka volt az életemnek az a 9 hónap.

Apai örökségem, a médiás pörgés, a gyerekkori emlékek és Schirilla György összefonódáa
2004 volt, egy napi bulvár magazin felelős szerkesztője és riportere voltam. Előtte évekig reggeli műsort szerkesztettem, (Ó, azok a hajnali kelések! Lehet, hogy ezért megy most olyan nehezen!?) meg talkshowt, meg még volt egy kis rockandroll is, és olykor rádióztam is, szóval pörögtem ezerrel.